Alsace avec Gustav - Strasbourg

Látogatásunk Strasbourgban eleinte a sors kezének tűnt. Szállodánk a Gustav Doré nevű utcában volt, egész a városközpontban. Mi ez, ha nem egy égi jel?

 Sajnos a nagyszerű elhelyezkedés az egyetlen jó tulajdonsága volt a hotelnek, ami egy kissé rá is nyomta a bélyegét az első esténkre Elzász fővárosában. De hamar túltettük magunkat az első csalódottságon, hiszen a város gyönyörűséges és ráadásul csodás időnk is volt. 

A franciák is rendkívül kutyabarátnak bizonyultak. Minden étteremben és kávéházban a lehető legtermészetesebben fogadták, hogy Gustav velünk volt. A kérdésre, hogy beengednek-e kutyát mindig ugyan azt a választ kaptuk: "Mais bien sûr!"

Azonban itt már találkoztunk hasonló problémákkal, mint Budapesten is. Egyrészt úgy tűnik, hogy a franciák sem értenek mind egyet azon, hogy fel kell-e szedni az állat után vagy sem. Nekem ez egy kis csalódás volt, pláne a müncheni élmények után. Nem mindenki választja az állattartást és ha még magát a kutya gazdáját nem is zavarja, más lakost bizony érthető módon irritálhat a járdán, vagy akár a fűben otthagyott ürülék. Őszintén szólva én sem tudom megérteni, hogy miért jobb otthagyni bűzölögni a végterméket.... Ráadásul igen fel tud húzni, mikor épp felszedek a saját kutyám után és közben belelépek más kutyájának a kakijába. Ezzel felszedés téma kimerítve.

De találkoztunk más ismerős kérdéssel is. Ugyan a kutyák többségét itt is pórázon sétáltatják, itt már több barátságtalan morgolódásba ütköztünk, mint Németországban. Ebből lehet arra következtetni, hogy a kutyák megfelelő ösztönkezelésére, nevelésére és szocializációjára valószínűleg kevesebb hangsúlyt fektetnek, mint a szomszéd országban.

Gustav egyébként nagyot fejlődött Strasbourgban tartózkodásunk alatt. A belvárosban csak úgy nyüzsögtek az emberek és kutyák és Gustav hiperaktív-hebrencs természetét megcáfolóan nyugodt és figyelmes maradt. Még olyan hosszú sétánál is, mikor a városközpontból elsétáltunk az Európai Parlamentig és vissza.

Szegény szentem kicsit talán túlzásba is vitte a jó viselkedést. Olyan kis csöndben meghúzta magát az asztal alatt, hogy az egyik pincér nem vette észre és rálépett a szerencsétlenemre. A jelenet valószínűleg kívülről szemlélve nagyon komikus lehetett, nem tudom, hogy ki vonyított és ugrott nagyobbat ijedtében, Gustav vagy a pincér... Hál' Istennek Gustavnak nem lett nagyobb baja az ijedtségen kívül. Innentől kezdve viszont nagyon bizalmatlanul viselkedett minden pincérrel, az egyiket jól meg is ugatta.

Egyébként csak egyetlen alkalommal tört elő belőle leplezhetetlen uszkársága, mikor egy kis uszkár keverék szuka illegette magát neki. Na, ez volt csak a szerelem első látásra! Sajnos olyan váratlanul ért, hogy nem tudtam "násztáncukat" videóra kapni.

Másfél napig barangoltunk Strasbourgban és élveztük a francia konyha áldásait - a macaroon üzletet nem lehetett kihagyni! Majd a következő nap reggelén indultunk felfedezni Elzász egy másik gyöngyszemét: Colmart!