Újévi gondolatok

Kedves Olvasók, Látogatók, Gazdik és Gazdijelöltek!

Egy nagyobb hallgatás után új bejegyzést készítettem a Gustav's Diary-ba.

Legelőször is boldogságban, egészségben és sikerekben gazdag új évet kívánok mindenkinek! Adja az Ég, hogy a 2020-as évvel együtt a tavalyi szörnyűségeket is magunk mögött tudjuk hagyni és egy újra pandémia mentes, szociális interakciókkal és dolgos mindennapokkal teli 2021-es évünk legyen!

Az év első írásának egy nagy témát választottam, amin már jó ideje töprengek. A mostanában divatos témákkal a kutyatartás terén tele vannak a közösségi médiák. Megfelelő étrend - nyers etetés, tápok, otthoni koszt, kinti-benti tartás, lemozgatás, ösztönkezelés, hol van a kutya helye a családban, szeressük-e gyerekként és a többi...

Ezek mind, mind fontos témák természetesen, de szerintem ezekkel a témákkal az emberek csak körbe-körbe kergetik a saját képzeletbeli farkukat és nem jutunk egyről a kettőre. Ezek a témák a "hogyanra" kérdeznek rá, de nem foglalkoznak a "miérttel".

A legelső mérföldkő abban, hogy a kutyatartási kultúra tovább fejlődhessen Magyarországon az, hogy veszünk egy szép nagy levegőt és tükörbe nézünk. Mindenki. Minden kutyatartó, kutyabarát és kutyától tartó ember szépen magába néz és eljut arra a felismerésre, hogy ahol most tartunk az nem szabad, hogy végállomás legyen. A "miértet" csak úgy lehet megérteni, ha nem csak a kutyától várjuk el, hogy emberül tanuljon, hanem magunktól is, hogy kutyául értsünk és kommunikáljunk. Ha ez megtörtént, akkor lehet azon gondolkodni, hogy és akkor "hogyan" tovább?

Édesapám mondta azt az ünnepek alatt, mikor sokat voltunk szüleimnél Gustavval, hogy ő következő életében az én kutyámként szeretne reinkarnálódni. Ez elgondolkodtatott. Lehet, hogy apukám az enyhén szarkasztikus viccelődésével megtalálta a kulcsot ahhoz, hogy az emberek hajlandóak legyenek átgondolni, megismerni, beleérezni magukat négy lábú társaik helyzetébe és venni a fáradságot, hogy megfelelően kommunikáljanak velük.

Mikor az etetésén gondolkozol, mikor úgy döntesz, hogy csak a kertben tartod és soha nem viszed ki a külvilágba, mikor mérlegeled, hogy milyen oltásokat adass be neki, mikor nem tesztelteted szívféregre, mikor sürgősségi orvosi ellátásra szorulna, de drágállod - minden döntésnél állj meg egy pillanatra és gondolj abba bele, hogy Te hogy szeretnéd, hogy a gazdád döntsön ezekben a helyzetekben, ha kutyaként térnél vissza egy következő életben?

Élveznéd, hogy mozgás hiányában és rossz étrend következtében dupla annyi lenne a súlyod, mint kéne? Élveznéd ha nem ivartalanítanának és egész életedben tombolnának a hormonjaid úgy, hogy egyszer sem élheted ki szaporodási ösztöneidet? Hogy éreznéd magadat, ha hóban, fagyban, 40 fokban egy kis kutyaház lenne az egyetlen oltalmad? Hogy éreznéd magad ha láncra vernének egy életre? Hogy éreznéd magad ha nem lenne feladatod, ha nem dolgozhatnál meg az elismerésért, ha soha nem is kapnál elismerést? Mit éreznél ha ösztöneid hajtanának, de az, akinek abszolút hatalma van feletted tudatlanságból és nemtörődömségből nem értené, hogy mire van szükséged és nem hagyná, hogy kiéld az ősi késztetéseidet? Mit éreznél ha ezután már tombolnál, az őrület szélén adott jeleidet minden kommunikációs módszered ismerete nélkül csak rossz viselkedésnek vagy csínytalanságnak titulálná az, akinek a kezében van a kulcs, hogy jobb és nyugodtabb életet élhess?

Az új év és a kutyák iránti szeretet jegyében én a következőket javasolnám minden kutyatartónak: tanulj meg kutyául, szeresd családtagodként és add meg neki, amire kutyaként szüksége van!

Ha ezt követné minden kutyatartó, biztos, hogy békésebb és boldogabb jövőnek néznénk elébe.

Hogy Cesar Milan-t idézzem: Bizalom, Tisztelet, Szeretet!