In memoriam - Buksi
Kedves Buksim!
Te voltál az első kutyám.
Eddig nem voltam ebben biztos, hiszen "csak" kis gazdi voltam. Az év nagyobb részében a nagymamámnál laktál és főleg csak hétvégente láttalak. De a nyarak a mieink voltak. Együtt nőttünk fel, lent a Balatonnál. Sétáltattalak, etettelek, fésültelek (amit nagyon hősiesen tűrtél - tudom néha túlságosan húztam a szőrödet) és persze sokat játszottunk.
Néha azért télen is együtt mókáztunk. Én "hó angyaloztam", te pedig ide-oda rohangáltál ugatva és bele-bele haraptál körülöttem a hóba.
Mikor szomorú voltam és sírtam, az ölembe hajtottad a fejedet. Mikor szaladgáltam örömömben, velem szaladtál. Mikor kértem, pacsit adtál, mikor mondtam leültél.
Persze sok olyat is kértem, amit nem csináltál meg végül, de ahogy figyeltél és félre billentetted a fejedet, már nem is számított. Annyira aranyos voltál, hogy semmi más nem volt fontos.
Így utólag visszagondolva, sajnálom, hogy nem voltam kitartóbb. Sajnálom, hogy nem tanítottam neked több dolgot és sajnálom, hogy nem értem oda időben, mielőtt örök álomra hajtottad a buksidat.
De tudom, hogy az enyém (is) voltál.
Honnan tudom?
Amióta Gustav csatlakozott a családunkhoz nem múlik el egyetlen nap se, hogy ne gondolnék rád. Jól hangzana, ha azt írhatnám, hogy biztosan jó barátok lennétek, de tudom, hogy nem. Nem tűrtél volna meg még egy kant a háznál, főleg, ha állandóan körülöttem ugrándozott volna. Ugyanúgy nem szerettél osztozkodni rajtam, ahogy én sem szerettem osztozkodni rajtad.
Mikor Gustav a papucsomon alszik, mindig az jut az eszembe, ahogy te is ezt csináltad a lépcső tövében hagyott papucsainkon.
Mikor Gustav csonttal a szájában rohangál a lakásban arra gondolok, ahogy egyik bokortól a masikig siettél, hogy megtaláld a tökéletes rejtekhelyet a csontodnak.
Mikor Gustav oldalra dől és kéri, hogy vakargassam a mellkasát, akkor az jut eszembe, ahogy az oldaladon feküdtél és a melső lábaddal kapálóztál, ha csak egy percre is abbahagytam a simogatást.
Az enyém is voltál, mert emlékszem a különböző ugatásaid hangjára, emlékszem arra is, hogy melyik ugatás mit jelentett.
Az enyém is voltál, mert melletted voltam és végig csináltam veled számtalan epilepsziás rohamot. Itattalak utána, simogattalak és vártam veled, hogy fel tudj állni.
Mikor agyvérzést kaptál, akkor is megpróbáltál felpattanni és odaszaladni hozzám, mikor beléptem a bejárati ajtón. Még a farkadat is csóváltad.
Ha életedben talán nem tudtam megadni a maximumot, most megígérem neked, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy az emberek megismerjék a történetedet. Hátha ez segít abban, hogy mindenki átgondolja, hogy kitől és hogyan vásárol kutyát.
A fajta tiszta kutya még önmagában nem jelent egyenesen arányosan egészséges kutyát is. Sokat tanultam tőled, de a legfontosabb mind közül az, hogy az egészség az első!
Nyugodj békében, nagyon szeretlek!
Hanna