No 5 - Az én papucsom a te papucsod

Gustav egy nagy papucs tolvaj. De érdekes módon, nagyon rövid ideig rágcsálta csak őket. Ráadásul a legtöbb papucs hidegen hagyja, csak az érdekli, amit én hordok. Az viszont továbbra is. De nem szidjuk meg érte, mert már nem rongál. És akkor mit csinál a papuccsal?

Finoman - hogy nehogy kárt tegyen benne - felkapja és beviszi a kis ágyába vagy hordozójába és úgy alszik, hogy belefúrja az orrát vagy ráhatja a fejét. 

No 4 - Mindennapi betevő borjú pata

Gustavnak minden nap biztosítjuk a megfelelő mennyiségű "pata-időt". Ahogy már korábban bemutattam, nem csak a fogait tartja tisztán, de játszani is imád ezzel a jó nagy darab csonttal.

Viszont, mivel nálunk parketta van, ezért ez nem sikerül neki mindig zökkenőmentesen - a pata ide-oda csúszkál a padlón. Gustav sok trükköt kipróbált már, de mikor egyre frusztráltabb lesz, akkor odajön hozzám és konkrétan a kezembe teszi a patát, hogy fogjam neki, amíg rágja.

Mindig meghat a hihetetlen intelligenciája és az a bizalom és bizonyosság, hogy az én kezemből jön majd a segítség és a megoldás. 

No 3 - Nagy ölelés

Mivel a másodikon lakunk, ezért inkább a napi 3 séta után kézben visszük fel Gustavolt a lépcsőn. Minden egyes alkalommal, mikor fölveszem a lépcső alján a fejét a bal vállamra hajtja, mintha csak megköszönné a sétát. 

Ezt az "ölelést" egyébként máskor is előszeretettel csinálja, mikor felkapjuk egy gyors szeretgetésre. 

No 2 - Aki ételt, italt adott, annak keze legyen áldott

Minden alkalommal, mikor enni adok Gustavnak, utana odajön hozzám és nyalogatja a kezemet. Erre szkeptikusok mondhatnák, hogy persze, érzi az étel szagát.... De nem, mert kanállal adagolok, nem fogom meg magát a tápot. Ráadásul mikor nem fér hozzá a kezemhez, akkor a lábszáramat vagy bokámat nyalogatja meg hálásan.

No 1 - Reggeli rituális szeretgetés

Aki ismer tudja, hogy nem vagyok egy korán kelő, ágyból kiröppenő, reggeli tündérke. Sőt... Az igazság az, hogy minden reggel egy kűzdelem. Ezért is a reggeli séta általában a férjem feladata.

Gustav ezt annyira megtanulta, hogy hiába alszik az ágy tövében az én oldalamon az éjszaka folyamán, reggel mindig Arit ébreszti. De nem is ez a figyelmessége az, amivel levesz a lábamról.

Az eddigi reggeli ébredés szenvedés volt. Amióta Gustav a család része, ez a napom kedvenc pontja. A reggeli séta után az első útja hozzám vezet. Felugrik az ágyam szélére, az orrát a kezem alá fúrja, hogy simogassam és nyalogat, ahol ér.

De még itt sincs vége. Ha esetleg először morogva a másik oldalamra fordulok, akkor abbahagyja és lefekszik mellém. De ha csak az egyik szememet kinyitom, vagy felemelem a fejemet a párnáról, máris ott terem és kezdi előlröl.

Mikor pedig végre kimászom az ágyból, az első dolga, hogy őrült farokcsóválás közepette fel ugráljon, mintha nem csak egy éjszakát nem láttuk volna egymást, hanem egy egész hónapot.

NEM LEHET NEM IMÁDNI!!!

És a te kutyád hogyan szeretget téged?

Küldd el nekem