Kiskedvenc vagy ragadozó?

Kíváncsi vagyok, hogy leendő gazdik közül hányan teszik fel maguknak azt a kérdést, hogy milyen állat is valójában a kutya? Én őszintén bevallom, hogy nem gondoltam bele egyáltalán. Egész kisgyerekkorom óta, annyira vágytam kutyára, hogy az első adódó alkalommal kutyát hoztam a családomba. 

Persze azon sokat gondolkodtam, hogy menhelyről mentsünk-e meg állatot vagy pedig tenyésztőtől vegyünk. Egyben biztos voltam, hogy szaporító szóba sem jöhet. Sajnos nagymamám egyik kutyája, Buksi, aki egy csupaszív tibeti tierrier volt, nagy valószínűséggel szaporítónál született. Egy éves korában kezdődtek az epilepsziás rohamok és élete végéig kűzdött velük. 

Tehát a szaporító ki volt zárva. Végül, mivel az első kutyánkról volt szó, a tenyésztőtől vásárlás mellett döntöttünk. Ekkor következett a fajta kérdése. Férjemmel, Arival gyorsan meg tudtunk egyezni az uszkárban, főleg, mikor megkaptuk Bali Ágnes tenyésztőtől Gustávról az első képet. Ekkor már nem volt sok választásunk, teljesen beleszerettünk. 

Amikor egy ilyen tündéri kis lény szalad feléd, ugrál fel rád és nyalogatja az orrodat, mikor felveszed, akkor nem is gondolsz bele, hogy a kezedben tartott tünemény bizony a farkashoz áll legközelebb biológiáját tekintve. 

Igen, szerintem sokan vagyunk gazdik, akik nem gondoltak bele, hogy a kutya egy ragadozó állat. A fogsora is egy ragadozóé és bizony ösztönei is. Természetesen, az évezredek során társakká váltak és némely fajta több évszázados tenyésztése komoly változást eredményezett szocializációjukban. Sok kutya feladatot kapott és keményen dolgozott embertársai mellett. Mentőkutyák, rendőrkutyák, vadászkutyák vagy akár terápiás segédállatok - a kutya ma is sok esetben megdolgozik a betevő falatért.

Ahhoz, hogy egy kutya jó munkaerő (vagy akár társ) legyen az szükséges, hogy megbízható legyen, tehát megtegye, azt, amire és amikor az ember utasítást ad neki. Gondoljunk bele, hogy milyen végzetes szituációkat okozhatna ha egy örző-védő szolgálatnál dolgozó német juhász nem fogadna szót vagy egy vakvezető labrador úgy döntene, hogy epp nincs kedve jelezni a piros lámpát a gyalogosátkelőnél.

Ahhoz pedig, hogy a kutya szót fogadjon, el kell fogadnia az embertársát, mint falkavezért. Ez elég triviálisnak hangozhat, most biztosan sokan forgatják a szemüket, hogy ez alapvető. De sajnos nem az.... 

Budapest egy kertvárosi környékén lakunk és már alig vártuk, hogy Gustav megkapjon minden szükséges oltást, és elkezdhessük sétáltatni. Szegényemnek sok köszönet nem volt az első sétákban. Mi sem tudtuk, hogy mi vár ránk a városi dzsungelben, hogy mennyi a szabadon, póráz nélkül sétáltatott, ösztön kezeletlen és boldogtalan kutya, aki egy másik kutya láttán rögtön (félelmi) agresszió jeleit produkálja. Morog, támad, odakap. 

A gazdák mindig szólongatják az ilyen kutyákat, de azok fülük botját sem mozdítják, vagy ha igen, akkor is csak szét vagy hátra csapják, ami ismételten agressziót és támadási szándékot mutat. Érdekes módon, megfigyeltem, hogy a legtöbb ilyen gazdának kistestű kutyája van és ha megkérem őket, hogy hívják magukhoz és fogják meg az állatot, akkor általában ennyi a válasz: "A légynek sem árt, csak helyreteszi a másik kutyát". 

Már ebből az egy mondatból annyi problémát lehet érzékelni, hogy sokszor vérzik a szívem ezekért a kutyusokért. 

Vegyük csak sorra:

A légynek sem árt - de igen. Fizikailag képes rá, semmi nem tartja vissza és a (kezeletlen) ösztönei hajták is rá. Attól még, hogy a kutya kistestű és fizikuma nem kelt félelmet az emberben, más - vele megegyező nagyságú vagy még kisebb - kutyákban kelthet félelmet és fizikailag is súlyosan bántalmazhatja őket. Hozzáteszem, hogy hiába kistestű, igenis súlyos sérüléseket tud okozni egy embernek is. Aki már látott tacskóharapást, akár csak képen is, tudja, hogy miről beszélek.  

Helyreteszi a másik kutyát - nem, megtámadja. Ha egy kutya mozgása lelassul más állat láttán, megmerevedik, fixálva nézi, majd elkezd felé rohanni, az támadás. Ha ezek után oda is kap neki, akkor az pedig harapási kísérlet, legfeljebb nem volt sikeres, mert a másik kutya ki tudott térni előle.

Nem szabad elfelejteni: kiskedvenc ÉS ragadozó!