A Bullterrier

Interjú Horváth László tenyésztővel, a Tenkes Kaptiánya Kennel tulajdonosával

Annak ellenére, hogy mindig is kutyaimádó voltam, volt két fajta, amitől én is tartottam. Az egyik a pitbull, a másik pedig a bullterrier volt. Soha nem értettem, hogy miért szeretnének emberek ilyen kutyákat tartani. Úgy döntöttem, hogy félelem ide vagy oda, valami okának csak kell lennie, hogy egyre kedveltebbek ezek a fajták, és erre szerettem volna rávilágítani.

Így tehát az új, "Tenyésztőtől Rajongóig" című rovatom első cikktémájának a bullterrier fajtát választottam. Apukámmal útnak indultunk (valakinek vezetnie is kellett) és meglátogattuk Oroszlón Horváth Lászlót, a Tenkes Kapitánya Kennel tenyésztőjét és kutyáit. 

A László tenyészetében megtalálható fajták, a miniatűr angol bullterrier (2008-tól), az angol bullterrier (2016-tól) és a spanyol masztiff (2016-tól). Egy kanári-szigeteki kutyaalmot is törzskönyveztek a Tenkes Kapitánya Kennel neve alatt, az Eper hívónevű, törzskönyvi nevén Espana El Presa Gran Canaria szukától.

Először is, nagyon köszönöm, hogy időt szakítasz rám, és a kutyákkal is megismerkedhetek! Rögtön a közepébe is vágnék: miért a "Tenkes Kapitánya" nevet adtad a kennelnek?

A kennel névválasztását az FCI nemzetközi központi irodájában bírálják el, 5 opciót kell a jelentkezésnél megadni. Hiába angol fajta a bullterrier, én mindenképpen magyar nevet szerettem volna adni. A "Tenkes Kapitánya" név egyébként nem az első helyen szerepelt a leadott nevek között. Az első választásom az akkori lakhelyünk szerint Kispostavölgyi Kennel lett volna, de már létezett hasonló néven egy vadászgörény-tenyészet. Viszont, mivel biztos voltam benne, hogy megkapjuk a Kispostavölgyi nevet, a másik négy verzión nem sokat agyaltam. Végül, amikor kézhez kaptam a bejegyzést, akkor láttam, hogy a "Tenkes Kapitánya Kennel" nevet hagyták jóvá. De talán jobb is volt így, hiszen azóta el is költöztünk onnan. A Tenkes Kapitánya, ugye Pécs környéki sztori, ráadásul nagyon szeretem mind a könyvet, mind a filmet.

Akkor mondhatjuk úgy is, hogy ez a sors keze volt. És miért döntöttél a bullterrier tenyésztése mellett?

Amióta az eszemet tudom, kutyás voltam. Akkor is, amikor a körülmények miatt nem tarthattam kutyát, mindig kutyás könyveket és újságokat olvastam, bújtam a netet, néztem a róluk szóló műsorokat, videókat, illetve mások kutyáit csodáltam. Gyerekkoromban hosszú ideig panellakásban laktunk, de amikor végre kamaszkoromban családi házba költöztünk, rögtön kutyát kezdtem tartani. Állandóan más fajta tetszett, nagyon befolyásolt mindig, hogy éppen melyik fajtáról olvastam. Volt például tacskós korszakom is - őket még most is nagyon szeretem -, de volt, amikor dogot szerettem volna tartani, hogy csak két szélsőséget említsek.

A 90-es években még nem igazán ragadott meg a bullterrier. Akkoriban még nagyon harcikutyaként hirdették a fajtát, ráadásul akkor még különlegesebb, vagy mondhatjuk extrémebb külseje sem fogott meg. Később, ahogy idősödtem, elkezdtem azon is gondolkodni, hogy milyen temperamentumú, milyen természetű kutya illene hozzám. A mai napig úgy érzem egyébként, hogy nem biztos, hogy pont a bullterrier az a fajta, ami a leginkább hozzám passzol. A spanyol masztiffom szerintem sokkal inkább illik hozzám, de a bullok is nagy szerelmeim, sok olyan tulajdonságuk van, amiért imádom őket.

És mik ezek a tulajdonságok?

Hát röviden, bolondok. Nézd meg ezt is, hogy mit csinál ott (itt a farakáson lógva napozó bullterrierre mutatott László).

Nekem nagyon fontos a humor az életben, és 12 év után is minden nap nevetek velük, rajtuk. Bohócok. Adnak egy olyan alaphangulatot, hogy nem lehet unatkozni mellettük. De nem buták, mint ahogy néhányan állítják, inkább úgy fogalmaznék, hogy "máshogy gondolkodók". Nálam a legtöbb standard bull megtanulta kinyitni az ajtót. A hátsó lábukra állnak, egyik első lábukkal támasztanak, másikkal lenyomják a kilincset. Mindenre képesek.

Amit még nagyon szeretek bennük, hogy ember-gazda központúak, de közben megőrzik a függetlenségüket is. Igénylik az ember közelségét, de nem követnek folyamatosan árnyékként, ahogy például sok másik fajta, mint mondjuk az uszkároknál is láttam.

Igen, ez ismerősen hangzik, Gustav is nagyon gazdás, mindig úgy helyezkedik, hogy a látóterében legyek, és ha mozdulok, már jön is velem. A bullterriereknél te egyébként melyik vonalat erősítenéd inkább, a terriert vagy a bulldogot?

Én szeretem az erősebb felépítésű kutyákat. Az utóbbi években, a tenyésztői társadalom szerint, a standard bullterrier kezd túlságosan összemenni. Ez abból is eredhet - nagyon leegyszerűsítve - , hogy könnyebb szép, kisebb testű kutyát tenyészteni. Egyszerűen kompaktabb a kutya. A nagyobb testen szembe ötlőbbek a standardtól való eltérések, a "hibák". Fogalmazzunk úgy, hogy a nagyobb testű kutya több odafigyelést és több munkát igényel: hogyan eteted, mennyit és hogyan mozgatod, milyen táplálékkiegészítőket adsz neki.

Ezen kívül a nagyobb testű kutyák később érik el a teljes kifejlettségüket. Viszont, ha mutatósra "beérnek", akkor a nagy kutyák mindent visznek, és a csodájukra járnak. Hozzáteszem, hogy a standardot sokféleképpen lehet értelmezni - nekem is az a legfontosabb, hogy saját magamnak tetszenek a kutyáim. Külsőre és a természetükben is.

Döntöttél már úgy, hogy egy állatot kivonsz a tenyésztésből a természete miatt?

Szerencsére az én állományomban még nem fordultak elő súlyos problémák, mint például ideggyengeség, szeparációs szorongás, túlzott agresszió. Nálam a legelső szempont, hogy egészséges, jó természetű kutyák szülessenek. Természetesen a szépség és a küllem is fontos. De jó kutya esetében, ez a három dolog nem is létezik egymás nélkül.

Olyan kutyáim nekem is vannak, amik egy jó balhéért nem mennek a szomszédba. De ők sem olyanok, hogy eszetlenül támadnak mindent. Össze lehet engedni őket más kutyákkal. Különben kiállításokra sem lehetne vinni őket. De velük előfordul, hogy mikor többen vannak együtt, falkában, hajlamosak verekedésre. Ezeknek a vonalában szeretném és igyekszem tompítani ezt a tulajdonságot a hozzájuk választott kannal.

A genetika, az öröklődés, egyébként nagyon érdekes, bonyolult és csak részben kiszámítható. Nálam születtek sokszor fűtöttebb temperamentumú szukától is teljesen nyugodt és végtelenül szelíd kölykök. És sokszor a nagyszülők vagy akár távolabbi ősök tulajdonságai is visszaköszönnek

Egyébként azt figyeltem meg, hogy az ember közvetlen közelében még ezek a problémásabb kutyák sem zördülnek össze. Ez inkább akkor történik, amikor hosszabb ideig "maguk között" vannak.

És megfigyeltél már náluk például békülési fázist? Hiszen végül is a farkasok között is vannak verekedések, de ott általában békülésre kerül a sor falkán belül.

Nem. Azért nem, mert a bullterrierek nem falkásodnak, illetve csak mérsékelten. Ha sokan vannak együtt (kettőnél több), akkor az én megfigyeléseim szerint (de ismerőseim is megerősítették), nem alakul ki a falkahierarchia. Ha ki is alakul, akkor is elég gyenge lábakon áll. Az említett, problémásabb egyedek gyakran felül akarják írni. Nem viselik el a dominanciát hosszú távon egymástól, vagy más bull típusú kutyáktól. Jóval kisebb vagy nagyobb kutyák esetében nincs ez, mert tudják, hogy ott nincs mit "lejátszani".

A miniatűr és standard bullterrierek között valóban csak a méret a különbség, vagy megfigyeltél viselkedésbeli eltéréseket is?

Alapvetően én úgy gondolom, hogy a viselkedés nem fajta-, hanem egyedfüggő. Persze van néhány általánosabban előforduló tulajdonság, amiről már korábban beszéltünk, de a kutya természete egyedenként más. A szocializációnak is nagyon nagy része van a személyiségfejlődésükben.

Annyi különbséget figyeltem meg, hogy a miniatűr bullok kevésbé viselik jól a szélsőséges időjárási körülményeket, mint például a hideg, nagy szél, eső vagy hó.

Mit gondolsz a "harcikutya" jelzőről a bullterrier esetében?

Röviden azt, hogy hülyeség. Őszintén szólva a műfajban vannak a bullterriernél sokkal ügyesebb fajták. A bull igaz, hogy kitartó és magas a fájdalomküszöbe, de nem elég mozgékony, sok más fajtához képest nehézkesebb. Ráadásul már a kezdetektől fogva küllemkutyának tenyésztették, és a legelső kiállításokon is szerepeltek. Aki értékes küllemkutyát tart/tenyészt, nem veszélyezteti annak a testiépségét harcokban.

Az való igaz, hogy vannak olyan jellemű egyedek, amelyek könnyebben rávehetőek a harcra. Sajnos a 90-es években itt Magyarországon, de egész Közép-Kelet Európában is voltak olyan kutyák, amiket harcoltattak. Ráadásul a média sem használt a fajtának. Ismerek olyan történetet, ahol interjút kértek egy bullterrier tenyésztőtől, forgattak nála, majd az esti hírekben viszontlátta a kutyáit egy kutyatámadás közlésénél, ahol az igazi támadó nem is bullterrier volt. De a bullterrier ösztöneit tekintve nem hiszem, hogy igazán megfelelő fajta a harcra, ráadásul már hosszú évek óta a tenyésztői szelekció sem ebbe az irányba megy. Kiállítási kutyáknak és az ember társának tenyésztjük őket, de természetesen a normális szocializáció és a gondos nevelés minden fajtánál fontos, így a bulloknál is.

Örülök, hogy ezt felhoztad! Szerintem a gazdák sokszor "visszafelé" gondolkodnak kutyavásárlás előtt: Milyen kutya és hogyan tudna NEKEM megfelelni. Ahelyett, hogy azon gondolkodnának, hogy milyen kutyát tudnának a NEKI megfelelő módon tartani. Én most szeretném ezt megfordítani. Szerinted milyen a bullterrier ideális gazdája?

Következetes és odafigyel a korai és megfelelő szocializációra. De ismétlem, ez minden kutyánál fontos. Egyébként a bullterrier nagyon sokoldalú és sokféle életmódhoz tud alkalmazkodni. Alapvetően hedonisták, szeretnek jókat enni és lustálkodni, szeretik a kényelmet. Nem valószínű, hogy hajnalban keltenék föl a gazdát, hogy menjenek már sétálni. Másrészről viszont könnyen aktivizálhatóak és sportolásra is használhatóak mint például a súlyhúzás vagy agility. Tanulékonyak is, vannak terápiás kutyák is köztük, családi kutyának is nagyszerűek, szeretik a gyerekeket. De van köztük keresőkutya, mentőkutya vagy akár vadászkutya is.

Más állatokkal is együtt tudnak élni, vannak olyan tőlem származó kutyák, akik békében, szeretetben élnek együtt macskákkal, madarakkal, vagy akár hüllőkkel is. Az egyetlen, amit nem ajánlok, a már említett okok miatt, hogy sok bullterriert tartson valaki együtt, vagy akkor arra külön fel kell készülni.

Ezek szerint odafigyelsz arra, hogy hova kerülnek tőled a kiskutyák.

Igen, ezt minden érdeklődővel azonnal tisztázom. A honlapomon is feltűntettem, hogy nem adok el kutyát akárkinek és minden esetben írunk szerződést.

Miért fontos a kutyavásárlásnál a szerződés?

Mert a kutyákat emberek tartják. De ott, ahol megjelenik az ember, ott megjelennek a problémák is. Tehát a szerződés véd. Védi mind a két felet és a kutyát. Én például lefektetem, hogy visszavásárlási előjogom van. Ez azt jelenti, hogy ha bármilyen oknál fogva a gazda arra kényszerül, hogy megváljon a kutyától, akkor először nekem kell felajánlania a visszavásárlás lehetőségét. Az én kutyáim közül egyik sem fogja menhelyen vagy utcán végezni, és remélem rossz körülmények között, rossz gazda kezében sem. Én a fajtamentésnek is még csak támogatást adtam, munkát nem, és a célom az, hogy ez így is maradjon.

És hogyan szűrsz az érdeklődő gazdajelöltek között?

Az egyik legelső rosta az, hogy megkérem, hogy hívjon fel telefonon. A legtöbb érdeklődő Facebookon ír és általában komolytalan. Ezzel már az emberek körülbelül 70%-a rögtön el is tűnik.

A következő - és egyébként sajnos az érdeklődőknél a legfontosabb szempont sokszor - az ár. Sokan már a vételárra sem akarnak áldozni, pedig az egy szép kort megélt állat esetében az egyik legkisebb költség, még ha soknak is tűnhet. Gondoljunk bele, hogy mennyibe kerül az állat ellátása és rehabilitációja, ha - ne adj' isten! - egy baleset miatt például műtétre szorul. Arra pedig még kevesebben gondolnak, hogy a felelősségteljes, igényes tenyésztés esetlegesen milyen költségekkel jár.

A legtöbb ember a várakozást is nehezen tűri, és a szokásos, a fogyasztói társadalomban ismert "azonnal akarok mindent" hozzáállással vásárolna kutyát is. Ahogy említettem, én sem tudtam hosszú évekig megengedni magamnak, hogy kutyám és később, hogy bullom legyen. De türelmesen vártam, és közben úgy alakítottam a körülményeimet, hogy végül tudtam egy ilyen kutyát vásárolni.

A potenciális vevőkkel folytatott kommunikáció is persze sok mindent elárul, és az is, hogy hajlandóak-e eljönni esetlegesen nagyobb távolságból is a kutyáért, vagy sem. Sajnos pont az olyan vevők miatt, akik azonnal akarnak és olcsón kutyát, ő miattuk van továbbra is annyi szaporító. Az emberek többsége továbbra sem gondol bele, hogy a kutya is érző lény. Nem gondol bele, hogy miért fontos a pedigré, hogy miért fontos szűrt szülőktől született, szűrt kölyköket vásárolni. Nem gondolnak bele, hogy egy beteg kutya hosszú távon mennyivel több kiadást jelent.

A szaporítók kérdése egyébként egy nagyon komplex probléma. Sajnos vannak olyanok, akik egyszerűen gazemberek. De vannak olyanok is, akik nem tudatos szaporítók, hanem így szocializálódtak. A kutyákhoz való hozzáállásuk, a sokszor vidéki, falusi környezetben a rég múltba nyúló tradíciókon alapszik. Nagypapa és nagymama is láncra verve tartotta Bukist, a pulit a kertben és úgy is elvolt, és hogy szerették! Akkor most miért tartanánk máshogy a kutyákat? Ez utóbbi gondolkodásmód sajnos csak nagyon lassan megváltoztatható.

Egy utolsó kérdésem lenne. A tenyésztés egy folyamatos tanulási folyamat. Mi az, amit eddig tanultál?

Pontosan ezt, hogy ez egy végtelen tanulási és tapasztalási folyamat, és itt a tapasztalatra helyezném a hangsúlyt. Fontos a diskurzus, a szakirodalom olvasása, de legtöbbet a saját tapasztalatinkból tudunk tanulni. A Bull Terrier Magazin szerkesztése miatt sok más tenyésztővel beszélgetek, és ezt a nálam idősebbek, esetleg tapasztaltabbak is megerősítik. Attól a tenyésztőtől óvakodni kell, aki azt hiszi, hogy már mindent tud.

A másik fontos dolog, amit kiemelnék, hogy - úgy, ahogy az életben általában - a tenyésztésben sincs abszolút igazság. Több járható út van, többféleképpen lehet csinálni. Ami fontos, hogy alázattal csináljuk.

És itt a végén megragadnám az alkalmat, mert erről nem esett szó, hogy én nem vagyok nagy eredményekkel rendelkező, nagy múltú, nemzetközileg ismert tenyésztő. Én elég lassan járom be ezt az utat, mert rá kellett találnom azokra a fajtákra, amik mellett elköteleztem magam, majd meg kellett teremtenem a tartásuknak megfelelő körülményeket. Az elmúlt 12 év is folyamatos küzdelem és tanulási folyamat volt, hullámvölgyekkel, rengeteg idő, energia és pénz fekszik benne, és ha rajtam múlik, ez még csak a kezdet.

De fontos elmondanom, hogy te kerestél meg, és a megtisztelő felkérést örömmel elfogadtam. Viszont vannak hazánkban nemzetközi szinten elismert és sikeres tenyésztők is - szép számban -, akik évtizedek óta tenyésztik a bullterriereket, és a világ élvonalához tartoznak a kutyáik, és ők maguk is, mint tenyésztők. Én ezúton is köszönöm nekik a fajtáért tett erőfeszítéseiket, és jómagam köszönöm mindenkinek a segítséget, azoknak különösen, akik megtiszteltek kutyával, vagy fedező kant biztosítottak.

László utolsó szavai tükrözik azt a tisztelet- és szeretetteljes nyugalmat, amivel minden kutyáját kezeli és ahogy minket is fogadott.

A beszélgetés után még sétáltunk egy kicsit a telken, körülbelül 20 bullterrier ugrált körülöttünk és ránk, és a legnagyobb szeretettel fogadtak be minket.

Ez a csodás élmény teljesen szétoszlatta bennem a fajta iránti előítéleteket, és még inkább megerősítette bennem azt a gondolatot, hogy a póráznak legtöbbször nem a "kutyás" végén van a probléma...

Köszönöm Lászlónak és a Tenkes Kapitánya Kennel összes gyönyörű kutyájának!